A reggel azzal kezdődött, hogy Ciprus is megsiratta, hogy itthagyom, így eleredet az eső.... Ciprusi viszonylatban hideg is volt. Egyébként az időjárásváltozást jelezték előre, így igazán nem okozott meglepetést. De nem tartott sokáig. Volt egy kb. órás intenzív eső, utána lassan kiderült, de azért időnként egy-egy felhő eltakarta a napot, csak hogy ne érezze magát jól mindenki...

   Reggeli előtt némi küzdelem árán sikerült mindkét gépre becsekkolnom. A küzdelmet a ciprusi cégnél a görög nyelv jelentette, mert a honlapjuk alapvetően görögül van, és elég nehéz volt megtalálni az angol verziót. A Ryanair meg mindenféle extra és pénzes szolgáltatást akart rámtukmálni, baromi erőszakosan.

   Az ablakom alatt persze reggel korán elkezdtek dolgozni.... Az építőiparban errefelé nincs szabad szombat! Motoros vágóval nekiálltak a betonvasakat méretre vágni, mert elkezdik vasalni az aljzatbetont....

   A napom alapvetően semmittevéssel telt, mert arra nem volt idő és lehetőség hogy valahová messzebbre elmenjek. Arra nem vállalkoztam, hogy autót béreljek az angolos vezetés miatt, illetve itt a közelben más, eddig nem látott érdekesség nincs... A gyalogos közlekedés is érdekes errefelé. A főutakon nyomógombos lámpák vannak a zebráknál. Legtöbbször, ha ezt megnyomja az ember, 10 másodpercen belül megáll a forgalom (feltéve, ha betartják a piros lámpát... Mert nem mindenki teszi ugyanis meg ezt...) Viszont a gyalogosnak 10 másodperce van az átkelésre, és ezt a lámpa mutatja is, visszafelé számolva! Szóval: igyekezni kell!

   Így kis séta jött a tengerparton, döglés a napon, ebéd a hotelben (nem görög, hanem átlagos hotelkaja - de mivel késődélutántól hajnalig utazni fogok, ezt a luxust megengedtem magamnak...) Egyetlen pozitívuma volt: a pincér felhívta a figyelmemet a helyi sörre. A cimke alapján még az angol időkben kezdték gyártani.

   A görög vendéglőmmel kifejezetten jól jártam...

   A taxim időre érkezett. A hotelt is időben hagytam el, mert este a különteremben esküvő lesz....

   Mivel még világos volt, legalább valami kicsit láthattam a szigetből a szűk 60 km-es utunk során. De csak kicsit, mert a taximmal egyszerre érkezett a vihar is: durva szél, dörgés, villámlás és szakadó eső. Én távozom Ciprusról, a tél érkezik Ciprusra... A háromnegyed órás út végén várt az International Airport, a szokásos ügymenettel, éjféli athéni átszállással, hajnali újabb becsekkolással... 

   Ma reggel dolgozattal kezdtük a napot. Az egész heti anyagból.... Online teszt... 70%-ra sikerült megcsinálnom. Hurrá! (Na, ez egy töri dolgozatnál, (nálam) egy gyenge hármas lenne... - de az természetesen EGÉSZEN más!)  A kérdőszavakkal vannak problémáim és a helyesírással.... Utána új anyagot tanultunk, aminek a végén megkaptuk a certificate-ot a kurzusról.

   A szünet után az új anyagot gyakoroltuk, majd a végén a csoportból mindhárman bemutattuk a saját iskolánkat. (Természetesen én voltam a legjobb! ) A hallgatóság a suli szépségét kifejezetten értékelte! Az is izgatta őket, hogy van-e iskolai egyenruha. Utolsó óraképpen beszélgetés helyett beültettek egy stilisztika órára: hogyan kell hivatalos és nem hivatalos e-mailt írni. Persze, angolul. Mondjuk: tanulságos volt.

   Délután a social program keretében kirándulni mentünk. Eredetileg két helyszínről volt szó: a Kouklia településen lévő régészeti park (világörökség...) és Afrodité születésének a helyszíne. A szervező néni végül annyira belelkesült, hogy hazafelé elugrottunk még Kourion-ba is (ez is világörökség...) Itt a biztonságiakat sikerült megkérlelnie, így a zárása előtt bő fél órával még beengedtek minket, és így a legszebb részeket meg tudtuk nézni. (Erről a helyről álmodoztam egy kicsit, de rémes a közlekedés oda, így elvetettem, hogy megnézzem. Látva a helyszínt nem is lett volna nyerő az ötlet, mert hatalmas területről van szó, egész napos program lenne, nem pár órás...) Odafelé egy sajátos természeti jelenség örvendeztetett meg minket: négy nap (pontosabban egy nap és három melléknap) volt az égen egyszerre. (Maga a jelenség nem nagyon ritka, de rövid ideig tart és csak kis területről lehet látni, ezért keveseknek adatik meg. A hátterét bővebben lásd az ökológiás könyvem utolsó előtti fejezetében. :-)  )

   Na, ilyet se láttam még, voltaképpen ideje volt! De mindenképpen nagy ajándékként és a program szép lezárásaként éltem meg.

   Búcsúvacsoraként helyi tejtermékeket ettem: halloumi-val (kecske és juhtej keverékéből készített sajt) töltött raviolit, reszelt anari-val. Ez is egy helyi kemény sajt, amit a többi sajtféle után megmaradó tejsavóból nyernek ki, relatíve magas (80-85 fok) hőmérsékleten. Desszertként anári sajttal töltött sütit ettem, és egy agiorgitko nevű vörösborral öntözgettem meg a (búcsú)vacsorámat. A ház ajándékaként egy kis gyümölcsöt (sárgadinnye és szőlő) is kaptam... (Láthatólag meghatotta őket, hogy rendszeresen hozzájuk mentem, és helyi ételeket rendeltem.)

   Az előre tervezett módon tanárt váltottunk. Egy idősebb hölgyet kaptunk, aki step by step halad, a tankönyvet követve, feladatról feladatra, elkalandozások és csapongás nélkül. Csupán néha ábrándozik el egy-egy érdekes információn. Ez is hatékony módszer...

   A tanítás után nem vitettem vissza magamat a hotelba, hanem buszra szálltam a suli előtt és elmentem megnézni az Archaeológiai Múzeumot, ahová ingyen mehettem be (ma ilyen napjuk volt...). Érdekes volt, és szépen kiegészíti mindazt, amit Amathousz-ban láttam.  Ugyanakkor itt is az a hozzáállás, hogy a római birodalom bukásával vége a történelemnek.... Szakmai szemmel nézve a múzeum azért inkább a XIX. századi stílust követi, mint a XXI századit, bár a kiállítás nem volt rossz.

   Utána hazabuszoztam házi feladatot csinálni, mert holnap be kell mutatnom a sulit.... Az egyenanyagot (köszönet a készítőknek!) a saját képemre és hasonlatosságomra formáltam, és holnap jöhet a bemutató! Apropó buszozás! Néhány szó a közlekedésről: Limassol, elvben az ország legnagyobb városa, ennek megfelelő közlekedési (busz) hálózattal, függetlenül attól, hogy a két o betűs kolléga ezt nem veszi tudomásul. Digitális jegyet lehet előre venni, amit csak oda kell érinteni a készülékhez a sofőrnél, de 2 €-ért a buszon is adnak jegyet. Az első ajtós felszállás kötelező! A buszok között a legkülönféle állapotúak vannak. A legrozogábbak olyan made in China King Long buszok, amiket az ezredforduló környékén az egyik Volán alvállalkozó szabadított rá a budai agglomeráció lakóira. A járatsűrűség változó. Amiket én használtam, ott 10-15 perc volt a norma. A helyiek ismerik az udvariasságot, és a rászorulóknak átadják/felajánlják a helyüket. A belvárosban elvben van egy olyan jellegű utastájékoztató rendszer mint nálunk, de nem láttam működő kijelzőjét... A sofőrök elég vadul vezetnek, és ha az ember nem csipkedi magát, akkor bezárja az ajtót az orra előtt. De a busz után szaladókat sokszor megvárják! A megállók elég sűrűn vannak. A sofőrök is sokfélék (van köztük bevándorló is). Volt dolgom olyannal is, aki megkérdezte, hogy biztos, hogy arra akarok-e menni - mert a turisták a másik irányt szokták választani (de nem a régész-turisták! :-) )

   Vacsorára pastourmát ettem skordaliával és tzatzikivel. A pastourma marhából készült kolbászka kisütve, fűszerezve, hagymával és petrezselyemmel meghintve. A kolbász kifejezés nem egészen korrekt, mert nincs sem füstölve, sem érlelve. Igazából a bél csak összetartja a nem nagyon fűszerezett húst. A skordalia hasonlít a krumplipüréhez, de ezt fűszerezik és olíva olajjal készítik. Az extraság a bor volt: egy deci commandaria-t ittam, desszertként. Az több szempontból a mi tokaji aszúnkhoz hasonlít, de ugyanakkor nagyon más is... A történetét lásd itt! Van benne valami, hogy az istenek ajándéka! A tanárnőnk hívta fel a figyelmet ma erre az ínyencségre, és volt is a vendéglőben. Persze a reputációm tovább növekedett, amikor ilyet rendeltem....

   A mai nap békés, átlagos napnak indult és végre minden nagy extrától mentesnek is bizonyult. Az iskolában a present simple és a present continous közötti különbséget gyakoroltuk. Délután közösségi programként egy kávézói beszélgetés volt a régi kikötő közelében a parti sétányon. Érdekes társaság jött össze: egy orosz csaj, egy prágai orvos, egy cseh banki alkalmazott, egy szlovák hölgy és egy Olaszországban élő cseh hölgy, valamint Helén, aki a következő két napban a tanárom lesz. 

   Mivel reggel bedöglött a telefontöltőm kábele, egy ilyet is vennem kellett, mert okostelefon nélkül nem lehet létezni a mai világban... Illetve nehéz.... (A diákjaimat csókoltatom!) A belvárosi buszmegálló közelében meg is leltem a megfelelő boltot. Ekkor fogalmaztam meg magamban, hogy sokmindent láttam, de könyvesboltot még nem. :-( 

   Pár szó az országról: kinézetre átlagos mediterrán ország, a szokásos dolgokkal: szemét hegyek (reggel a teraszról a következő jelenetet nézhettem végig: a hotel dolgozói kigurították a szemetest, hogy beleöntsék a kukába. De mivel az tele volt, fogták, és mellé borították ki az egészet...), gyér növényzet, nagyon vegyes lakosság (négy emberből egy távol-keleti, egy fekete bőrű, a maradék két fehérből az egyik orosz - főleg itt Limassolban), üdülők és helyiek vegyesen. Ami elképesztő, az az építkezések mennyisége. Egymás hegyén-hátán újabb és újabb épületeket húznak fel. A szobámmal szembeni telken is folyik az építkezés, reggel éppen betont öntöttek (mivel nem raktak bele vasat, szerintem "csak" szerelő beton, nem aljzatbeton...). Szerencsére ennek szilárdulnia kell, tehát amíg itt leszek, csend lesz reggelente... Pár telekkel odébb a tizensokadik emeletnél tartanak egy ovális épületnél. A másik irányban áll egy most elkészült "dream tower". Közben vannak félkész és félbehagyott, meg lassan lepukkanó épületek is rogyásig. Az új épületeke esetében a tervezők -úgy tűnik- az összes őrült ötletüket korlátozás nélkül megvalósíthatják. Dominál a beton és az üveg (és belül a légkondi...) Számomra eszement helyekre is építkeznek: az autópálya (kb. mint az M1-M7 közös bevezetője) mellé húznak fel egy (több) új lakó és irodaházat. A hotel mellett áll egy "régi" lakópark, lehet vagy 15 éves. A lakások egy része a főútra néz, de kilátása nincs, mert az út és a tenger között van egy 4-5 emeletes házsor. A hátsó lakások a mi hotelunk medencéjére néz - és laknak benne.... Az ablakom előtt van pár villa, köztük el- és kiadó is. Nem rosszak ránézésre, de ezen a zajos helyen ki vesz villát? És persze kilátás sincs, mert ott a hotel... Az újabb házak esetében a kilátás kérdését úgy oldják meg, hogy nagyon magasra építik őket. Ezzel a mögöttük lévő épületek kilátását is elveszik....

az álomtorony és lakópark "exkluzív" kilátással....

a villanegyed az épülő toronyházzal

   Érdekes volt, amit az idősebb tanárnőnk mondott: ma Cipruson minden a pénzről szól. Így a korábbi Ciprusnak már nyoma sincs... Ennek a gondolatnak a jegyében ismét a görög vendéglőbe mentem vacsorázni (annyira törzsvendégnek tartanak, hogy a "mama" extra desszertet hozott nekem.... - egyébként egy idős házaspár a fiával működteti a vendéglőt), és a hely szelleméhez igazodva halat rendeltem... Méghozzá tengeri sügért. Plusz kenyér, zöldség és természetesen fehér bor (xynesteri nevezetű). Ez utóbbi nem volt nagyon extra.

   Na, ez már mély víz, csak úszóknak!

   Reggel végül nem egy szürke kisbusz jött értem/értünk, hanem egy fehér. Mivel előbb elindult, egy hölgyet ott is hagyott a sofőrünk, így telefonon visszafordítottak minket. Megnyugtató volt, hogy nem én okoztam a galibát, és nem nekem kellett ezt telefonon intézni.... (Csak a poén kedvéért: tanítás után a másik sofőr nem találta meg egyből a szállodánkat...)

   Az iskola a város északi részén van egy modern két emeletes épületben. Kb. ugyanolyan távolságra van az autópályától, mint a hotel, de itt van zajvédő fal, így semmit nem lehet hallani! Nem gondoltam, hogy ennyit számít!Hárman voltunk csak, akik ezen a héten kezdtek, valószínűleg a hétfői munkaszüneti nap miatt volt kevésbé vonzó ez a hét. Hármunkat három különböző csoportba raktak be. Én két cseh sorstárssal kerültem össze a nem teljesen kezdők közé. Ez utóbbira akár büszke is lehetnék...  Ők már egy hete tanulnak itt. Az Oxford English File - Beginner kötetének 9. leckéjével kezdtük. A tanárunk egy ukrán srác, aki Kína érintésével telepedett le Cipruson, és itt alapított családot. Mivel nyelvészetet is tanult, szívesen és lelkesen magyarázott egy-egy jelenség nyelvi hátteréről is, amit én élveztem. Volt kétszer 1,5 óra klasszikus nyelvóra olvasással, feladatmegoldással és hanganyag-hallgatással. Közben 20 perc szünet, kávéval. A második óra után csak 5 perc szünet volt, majd egy beszélgetős óra kezdődött, kicsit kibővített társasággal. A tanárunk három képet mutatott egymás után, és ezek alapján kellett a háttértörténetet megfogalmazni. A nyelvgyakorláson kívül érdekes volt, hogy ki mire asszociált a kép láttán. Az egyik képen pl. egy asszony veszekedett a férjével. A megoldások: anyós meghívása vacsorára, a boltban felejtetted a gyereket, kiderült, hogy van egy másik nő is az életedben, én dolgozom, te meg nem...

   Az utasításnak megfelelőn teljes menetfelszerelésben vonultam fel reggel (laptop, radír, színes ceruzák...), de csak tollra és papírra volt szükségem.... Akkor holnap nem kell táska! A kötelező szabványképet  reggel gyorsan meg is csináltam.

   Mivel a délutáni városnézésre egyedül jelentkeztem, a social program antisociallá vált, és elmaradt... Sajnos a múzeum 4-kor zár, így nem érnék oda.... Na nem baj, majd csütörtökön, amikor free afternoon lesz... Azt még ki is kell találnom, hogy az iskolától hogyan keveredek le a múzeumhoz.... Hazaérve szusszantam egyet, majd elmentem megnézni egy ókori temetőt, és két templomromot (Szent Tychon templomának romjai volt az első. Szent Tychon itt, Amathusban született a 4. században, és később a város püspöke lett, a másik eredetileg egy sírkamra volt, amiből később kis kápolnát csináltak Szent Barbara tiszteletére. A népi vallásosság sajátos színfoltjának bizonyult!)

   Sötétedésre értem haza, megcsináltam a home works-öt, majd elmentem vacsorázni... A mai menü: kolokithokeftedes volt. Ez fetasajttal összedolgozott cukkíni kellően megfűszerezve és olajban kisütve, zazikivel tálalva. Finom volt. A ház kenyere viszont nem volt elég sós. Egy görög fehérbort (moschofilero) ittam hozzá, aminek az illata a zöld veltelinire emlékeztetett.

   Desszertként daktyla-t kértem. Ezt magyarra női ujjaknak lehetne fordítani... A kép magáért beszél!

   De azért képzeljünk el egy adag csörögefánkot diós töltettel, mézzel nyakon öntve. Na, kb. ilyen volt... Még szerencse, hogy járt hozzá egy kis gyümölcs is! (Ha egyszer úgy alakulna az életem és Ciprusra költöznék, akkor azonnal nyitnék egy rendes cukrászdát, és megpróbálnám meggyőzni a helyieket arról, hogy felejtsék el azt a balkáni hozzáállást, hogy az édesség az, ami tocsog a mézben.... Itt egy Rákóczi túróssal, egy zserbóval, Rigó Jancsival, de még egy közönséges piskótával is király lenne az ember!) Na, ennyit a kulináriákról, megyek gyakorlófeladatokat csinálni....

   A kurzusom szervezésébe egy aprócska hiba csúszott, amire csak a legvégén jöttünk rá: az első nap Cipruson nemzeti ünnep, így munkaszüneti nap, amikor a nyelviskola sem dolgozik.... (Abba most ne bonyolódjunk bele, hogy Mussolini Görögország elleni támadásának napja miért nemzeti ünnep Ciprus görög felén...) Olyannyira munkaszüneti ez a nap, hogy még social program-ot se szerveztek. Így kénytelen voltam én kezembe venni a dolgokat, és igyekeztem a sziget múltjával megismerkedni. Ehhez jó lehetőséget kínált, hogy a hoteltől 2,5 km-re van egy ókori romváros, Amathousz. Reggel ide sétáltam el a tengerparton. A romterület az ünnepnap ellenére nyitva volt. Elolvastam ami a bejáratnál szerepelt az ismertető táblákon, majd megcsodáltam az agorát és pár épületromot. A hely érdekessége, hogy a Kr.e. 11. századtól lakták Kr.u 600 körülig. Arra nem nagyon szoktunk gondolni, hogy a sziget az ókorban sokáig független volt, Nagy Sándor volt az első, aki elfoglalta. Addig, és utána is a kelet-nyugat / észak-dél közötti kereskedelem a városban futott össze. Ezen túl Afrodité tiszteletének is a központja volt, akit Ariadnéval is azonosítottak. Így aztán volt minden a városban!

   A romterület ugyanakkor lehangoló volt. A bejáratnál lévő táblákon kívül semmi tájékoztatást nem adtak. Felmászva a hegy tetején lévő templomhoz és palotához, még ennyit se... Azért lehetne mit fejleszteni a helyszíne, ha már ennyire jelentős!

   Visszaérve a hotelba, kipróbáltam a 100 méterre lévő tengert. Langymeleg volt...

   Délután bebuszoztam a belvárosba kicsit nézelődni (Old Town...)

   Vacsorázni a tegnapi helyen akartam, de hétfőn szünnapjuk van.... A közelben felfedeztem egy Gulyas nevű helyet, de meglátva, hogy csak orosz kajáik vannak, nem mentem be. Azért Cipruson ez sok lett volna nekem... Így végül egy kivilágított játszótérrel kombinált vendéglőben kötöttem ki egy Cézár saláta erejéig. (Az ötlet működőképes! Korán sötétedik -6 kor- viszont közel 20 fok van... Hasonló megoldást igaz nem vendéglővel, hanem kocsmával, eddig csak Tihanyban láttam.)

a játszótérrel és soknemzetiségű és sokneveltségű gyerekkel súlyosbított vacsora

   De holnap végre valóban kezdődik az iskola!

A hajnali óraátállításnak hála nem csak sokat aludhattam, hanem a karórámat se kellett a helyi időhöz igazítani. Elhúzva a függönyt ragyogó kék ég, és hét ágra sütő nap fogadott.

   Miután rendbeszedtem magamat, jött egy kedélyes felspécizett kontinentális reggeli: sajt, tükörtojás, paradicsom. A specialitást a kétféle olajbogyó jelentette. Azután -vasárnap lévén- kalács csokikrémmel. A kalács inkább kuglóf volt, a csokikrém mezei nutella.... Volt még kis méretű sajtos corissant is (nagyon kicsi...) és kisméretű túróscsiga. Minimális mennyiségű túróval, ráadásul sós változatban.... A narancslé eszetlenül híg. Inkább szörp...

   Azt már előre elterveztem, hogy bemegyek in the town. Még otthon megkérdeztem nagy barátomat, a két o betűst, hogy mit javasol. Semmit. Nincs rá adata.... Húha! Lementem a térképről!!!! És ehhez nem is kellett Fekete-Afrikába, vagy a polinéziai szigetekre mennem! Limassol már majdnem a világ vége! Mivel a barátom térképe pár száz méterre jelzett egy buszmegállót, még este megkérdeztem, a portást, hogy mi a helyzet a public transfer-rel. Persze van, csak figyeljek, mert a másik oldalon közlekednek.... A reggeli portástól egyéb részleteket is megtudtam: jegyet a buszon kell venni, only chas, és negyedóránként megy. Úgy tűnik, minden OK! Az is volt.

   Első állomás, hogy tökéletes legyen a képzavar: St. Catharine curch. Eljöttem ide, egy görög nyelvű országba azért, hogy angolul tanuljak, és a full ortodox környezetbe elmegyek egy latin nyelvű szentmisére, egy katolikus templomba.... De biztos lehet még fokozni ezt! Mivel az igeliturgia angolul volt, a nyelvgyakorlásra sem lehetett panasz... Az csak hab a tortán, hogy az evangélium Bartímeus története volt. Az indulás előtt, pénteken az osztályomnak ezt a jelenetet is el kellett játszania... 

 Barnus mint Jézus, Zóra mint tömeg, István mint Bartímeus...

   Utána, mivel a régészeti múzeum vasárnap zárva tart, elmentem megnézni a helyi várat. Ezt eredetileg a keresztesek építették, így volt benne egy gótikus kápolna is. De később sokszor átépítették...

   Késődélután kipróbáltam a hotel pool-ját, ha már van.

   A nyelviskola (és ez a tanulság rovatba írandó) tegnap, amikor utaztam, vagy ma hajnalban a nyakamba öntött egy halom anyagot. A beutazási tudnivalóktól kezdve szószedeten és nyelvtani összefoglalón át feladatokig. És megírták, hogy milyen egész napos programot ajánlanak mára.... Nem lenn egy utolsó dolog, ha ezeket előre és egyben lehetne tudni....

   Este, naplemente után egy kicsivel, kisétáltam a plázsra, majd beültem egy árfekvésileg elfogadható görög vendéglőbe. (Nota bene: a helyiek számára a két Ciprus létével a Kárpát-medencei helyzet tökéletesen érthető...) Itt egy Soutzoukakia bárányt ettem, ami fűszeres paradicsomszószban levő darált bárányhúst jelentett. Erősen fűszeres volt, így kifejezetten finom volt. A pincértől megtudtam, hogy chili van bene. Persze messze elmaradt egy rendes szegedi halászlé erejétől, de azért markáns volt! Az étlap segítségével pedig megtanultam, hogy az apróbetű is fontos, és mit jelent a without sedes kifejezés... Nem baj, legközelebb eszem a helyben sütött kenyérből is! Ebben a vendéglőben csak helyi borok vannak, így egy finom 13,5%-os Tsiakkas Porfiros vörösbort ittam (ennek a nevéből legalább az egyik szót ki tudtam mondani...). Elég markáns, erős vörösbornak bizonyult.

   Desszertként egy shiamishi következett. Ez nyomokban a túróstáskára emlékeztetett, de nem leveles tésztából volt, és hiányzott belőle a mazsola és mikor méretű volt. De cserébe finom volt!

   Ha valamit meg lehet csinálni egyszerűen, miért ne bonyolítsam meg egy kicsit? - ennek a gondolatnak a jegyében ma reggel még megtartottam egy előadást a várkutatók Castrum Bene Egyesületének éves gyűlésén a budai vár gótikus termében. Az előadás után csak egy kicsit maradtam, mert várt Ferihegy. Persze a Pázmány sétányon lezárás volt, így a Szent Lászlóról és Lágymányosról elnevezett Rákóczi-híd helyett be kellett érnem a Petőfivel. Jutalmul kaptam egy kis dugót a Nagykörúton.... De végül időben kiértem Ferihegyre. Másfél kör után sikerült a körforgalomból is kijönnöm a megfelelő parkolóhoz....

   Az utazás első fele lényegében eseménytelen volt Athénig. Leszámítva az ismerősöket akikkel a reptéren és a gépen találkoztam. Kicsi a világ.... Mivel egy uniós országból egy uniós országon át egy uniós országba utazom, az athéni reptéren újra át kellett esnem az útlevélvizsgálaton és a pogyászellenőrzésen. Szerencsére előttem egy távol-keleti családdal volt némi gubanc, így a motozásom elmaradt....

   Két óra várakozás után beszállhattam a Cyprus Airlines gépébe. A gépen a C jelű ülés volt az enyém a 26. sorban. Logikusan a B és a D között kerestem a sorban. Nem nyert! Ezen a gépen egyik sorban sem volt B szék. Az A-t a C követte.... Érik az embert meglepetések! Előtte persze ellenőrzés. Elvégre angol kurzusra jöttem, ezért nem görögül köszöntem, hanem angolul: Good evning! Mire a válasz: Hello Sir! - na ezt is megtanultam.... Míg a Budapest - Athén távon egészen elől ültem, most az utolsó sorba kerültem. Így lesznek.... Viszont a leszálláskor a hátsó ajtót is kinyitották, szóval.... elsők!  Ez a gép jó 20 perc késéssel indult. Cserébe annak ellenére, hogy fapados volt a járat, ingyen teát és kávét szolgáltak fel: Some tee please, with sugar! - desszertként kaptam egy tejszínt is hozzá... Csak nem Angliába fogok kikötni a végén????

   Majdnem.... A reptéren egy öreg taxis várt rám, akinek a nyelvtudása összemérhető lehetett az enyémmel. De nem tudtam tesztelni, mert nem volt beszédes típus. Viszont angolosan vezetett, azaz a másik oldalon, egy kifordított belsejű autóban... 40 perc alatt oda is értünk a szállodához. A portás első nekifutásra nem találta a papírjaimat, mert összeragadt egy másikkal, de mire kezdtem volna ideges lenni, meglett. Így sínen van minden! A második emeleten lévő szobám nem a tengerre néz, hanem a sziget belsejére, és az autópályára... 

beszállásra várva az estébe hajló athéni reptéren

   A tanfolyam szervezői küldtek egy csinos, 40 kérdéses tesztet, hogy felmérjék a jelentkezettek tudását. 45 percet adtak a megírására. Szemben a tavalyi iskolával, itt gyorsan kaptam visszajelzést is! 27%-ot értem el. No, de ez most sok vagy kevés? Kicsit úgy érzem magamt, mint némelyik diákom.... Ha a tudásomat nézem, akkor sok. Főleg azért mert nem feleletválasztós teszt volt, így nem lehetett tippelgetni. Ha az értéket nézem, akkor erőst kevés, mert nálam az vastagon egyes lenne. Na ja, de az történelem óra, nem angol.... (de ez, valljuk be, elég szerény vígasz!) Ugyanakkor egy tanulságot elkönyvelhettem: a feladatok megértése és célja számomra felfoghatatlan, ezért nem is nagyon tudok jól válaszolni...

   A suliban kiderült, hogy végül csak én utazom e távoli szigetre, mert akik tavasszal tervezték, azok átnyergeltek Lisszabonba. Nota bene: az is szép hely! Így viszont egyedül leszek, and I need usid my english.... Voltaképpen ez a cél...., viszont az úttörő szerepe esetemben kicsit képzavaros.... :-)

   Természetesen az élet nem olyan egyszerű, mint amilyennek elképzeljük. Amikor nekiültem, hogy elintézzem az utazásom első beszállókártyáját, meglepve tapasztaltam, hogy a rendszer ezt automatikusan el is végezte, és ráadásul jó helyet is "dobott a gép" Igen ám, de ennek kapcsán kiderült, hogy a második gépem indulási idejét is módosították a kis aranyosok.... Így nem akkorra fogok megérkezni, amikorra várnak... Na legott írtam egy SMS-t az "emergency" telefonszámra, és egy e-mailt az ügyintézőnek. Ez utóbbiról az automata visszajelzett, hogy csak hétköznap vannak bent, és 24-48 óra kell az ügyintézéshez... Szeretem őket! Szerencsére egy fél óra múlva reagáltak: "Do not worry, the taxi will be there for you." Na, az első nyelvlecke meg is volt! Már csak a második beszállókártyának kell este megérkeznie, és akkor minden tökéletes lesz!

  " Jöhet a tervezgetés, készülődés és aztán hajrá!" -  ahogy azt Móricka elképzeli...

   Mert a repülőjegyes cégtől nyáron rendre jöttek az üzenetek: ennek a járatnak módosult az időpontja. Azután annak. Majd amannak... De nem volt vészes egyik se. Végül szeptember közepén beütött a mennykő: törölték a visszaút első járatát. Az a járat nem megy és pont... A cég nagylelkűen visszaadta a pénzt, természetesen csak náluk beváltható kuponban... Gyors átfoglalás, és igen! Siker! Szombat este átrepülök Athénba, hajnalban meg tovább Budapestre. Közben Athén by night!

   Többen próbáltak erről lebeszélni, mondván, hogy este gond van a közbizonytalansággal arrafelé (jé, hogy mik vannak!). Utánakérdeztem. A friss élményekkel rendelkezők cáfolták ezt. De mire megnyugodtam, újra írt a repülős cég: módosult a repülőgép indulási ideje... Így nem öt órám lesz éjjel Athénban, hanem csak három... Most ennek örüljek, vagy bánkódjak miatta???? A városnézésnek annyi, mert egy óra a reptér-belváros távolság, egy irányba... Hüpp, hüpp. Pedig szerettem volna 35 év után újra látni Drákón, Szolón, Kleiszthenész, Periklész és a többiek városát - legalább éjjel...

   De hogy még rosszabbul érezzem magamat, a cég a három elemes útból csak az első jegyét térítette vissza, mert a többi gép menni fog rendesen. Ja, hogy nem tudok odaérni? This is Yours problem! Próbáltam beszélni velük, de a rendszer másik oldalán az AI üldögélt. Izgalmas volt vele csetelni.... A csúcs az volt, amikor kiírta, hogy "a kérdés megválaszolása időt igényel, türelmet kérek" és miközben türelmesen várakoztam írt egy másik üzenetet, és megkérdezte: "elmentél a géptől, és nem érdekel a válaszom?" Majdnem megírtam neki röviden és pestiesen a véleményemet, de végül jólneveltségem okán letettem róla... Végül arra jutottunk egymással, hogy az utazás megkezdése előtt kevesebb mint egy héttel (szóval, amikor már Cipruson leszek) lemondhatom a jegyemet, és akkor a jegyek árának kb. felét visszakapom. Kuponban....

   A kicsit is meg kell becsülni....