Ma reggel dolgozattal kezdtük a napot. Az egész heti anyagból.... Online teszt... 70%-ra sikerült megcsinálnom. Hurrá! (Na, ez egy töri dolgozatnál, (nálam) egy gyenge hármas lenne... - de az természetesen EGÉSZEN más!)  A kérdőszavakkal vannak problémáim és a helyesírással.... Utána új anyagot tanultunk, aminek a végén megkaptuk a certificate-ot a kurzusról.

   A szünet után az új anyagot gyakoroltuk, majd a végén a csoportból mindhárman bemutattuk a saját iskolánkat. (Természetesen én voltam a legjobb! ) A hallgatóság a suli szépségét kifejezetten értékelte! Az is izgatta őket, hogy van-e iskolai egyenruha. Utolsó óraképpen beszélgetés helyett beültettek egy stilisztika órára: hogyan kell hivatalos és nem hivatalos e-mailt írni. Persze, angolul. Mondjuk: tanulságos volt.

   Délután a social program keretében kirándulni mentünk. Eredetileg két helyszínről volt szó: a Kouklia településen lévő régészeti park (világörökség...) és Afrodité születésének a helyszíne. A szervező néni végül annyira belelkesült, hogy hazafelé elugrottunk még Kourion-ba is (ez is világörökség...) Itt a biztonságiakat sikerült megkérlelnie, így a zárása előtt bő fél órával még beengedtek minket, és így a legszebb részeket meg tudtuk nézni. (Erről a helyről álmodoztam egy kicsit, de rémes a közlekedés oda, így elvetettem, hogy megnézzem. Látva a helyszínt nem is lett volna nyerő az ötlet, mert hatalmas területről van szó, egész napos program lenne, nem pár órás...) Odafelé egy sajátos természeti jelenség örvendeztetett meg minket: négy nap (pontosabban egy nap és három melléknap) volt az égen egyszerre. (Maga a jelenség nem nagyon ritka, de rövid ideig tart és csak kis területről lehet látni, ezért keveseknek adatik meg. A hátterét bővebben lásd az ökológiás könyvem utolsó előtti fejezetében. :-)  )

   Na, ilyet se láttam még, voltaképpen ideje volt! De mindenképpen nagy ajándékként és a program szép lezárásaként éltem meg.

   Búcsúvacsoraként helyi tejtermékeket ettem: halloumi-val (kecske és juhtej keverékéből készített sajt) töltött raviolit, reszelt anari-val. Ez is egy helyi kemény sajt, amit a többi sajtféle után megmaradó tejsavóból nyernek ki, relatíve magas (80-85 fok) hőmérsékleten. Desszertként anári sajttal töltött sütit ettem, és egy agiorgitko nevű vörösborral öntözgettem meg a (búcsú)vacsorámat. A ház ajándékaként egy kis gyümölcsöt (sárgadinnye és szőlő) is kaptam... (Láthatólag meghatotta őket, hogy rendszeresen hozzájuk mentem, és helyi ételeket rendeltem.)