Na, ez már mély víz, csak úszóknak!

   Reggel végül nem egy szürke kisbusz jött értem/értünk, hanem egy fehér. Mivel előbb elindult, egy hölgyet ott is hagyott a sofőrünk, így telefonon visszafordítottak minket. Megnyugtató volt, hogy nem én okoztam a galibát, és nem nekem kellett ezt telefonon intézni.... (Csak a poén kedvéért: tanítás után a másik sofőr nem találta meg egyből a szállodánkat...)

   Az iskola a város északi részén van egy modern két emeletes épületben. Kb. ugyanolyan távolságra van az autópályától, mint a hotel, de itt van zajvédő fal, így semmit nem lehet hallani! Nem gondoltam, hogy ennyit számít!Hárman voltunk csak, akik ezen a héten kezdtek, valószínűleg a hétfői munkaszüneti nap miatt volt kevésbé vonzó ez a hét. Hármunkat három különböző csoportba raktak be. Én két cseh sorstárssal kerültem össze a nem teljesen kezdők közé. Ez utóbbira akár büszke is lehetnék...  Ők már egy hete tanulnak itt. Az Oxford English File - Beginner kötetének 9. leckéjével kezdtük. A tanárunk egy ukrán srác, aki Kína érintésével telepedett le Cipruson, és itt alapított családot. Mivel nyelvészetet is tanult, szívesen és lelkesen magyarázott egy-egy jelenség nyelvi hátteréről is, amit én élveztem. Volt kétszer 1,5 óra klasszikus nyelvóra olvasással, feladatmegoldással és hanganyag-hallgatással. Közben 20 perc szünet, kávéval. A második óra után csak 5 perc szünet volt, majd egy beszélgetős óra kezdődött, kicsit kibővített társasággal. A tanárunk három képet mutatott egymás után, és ezek alapján kellett a háttértörténetet megfogalmazni. A nyelvgyakorláson kívül érdekes volt, hogy ki mire asszociált a kép láttán. Az egyik képen pl. egy asszony veszekedett a férjével. A megoldások: anyós meghívása vacsorára, a boltban felejtetted a gyereket, kiderült, hogy van egy másik nő is az életedben, én dolgozom, te meg nem...

   Az utasításnak megfelelőn teljes menetfelszerelésben vonultam fel reggel (laptop, radír, színes ceruzák...), de csak tollra és papírra volt szükségem.... Akkor holnap nem kell táska! A kötelező szabványképet  reggel gyorsan meg is csináltam.

   Mivel a délutáni városnézésre egyedül jelentkeztem, a social program antisociallá vált, és elmaradt... Sajnos a múzeum 4-kor zár, így nem érnék oda.... Na nem baj, majd csütörtökön, amikor free afternoon lesz... Azt még ki is kell találnom, hogy az iskolától hogyan keveredek le a múzeumhoz.... Hazaérve szusszantam egyet, majd elmentem megnézni egy ókori temetőt, és két templomromot (Szent Tychon templomának romjai volt az első. Szent Tychon itt, Amathusban született a 4. században, és később a város püspöke lett, a másik eredetileg egy sírkamra volt, amiből később kis kápolnát csináltak Szent Barbara tiszteletére. A népi vallásosság sajátos színfoltjának bizonyult!)

   Sötétedésre értem haza, megcsináltam a home works-öt, majd elmentem vacsorázni... A mai menü: kolokithokeftedes volt. Ez fetasajttal összedolgozott cukkíni kellően megfűszerezve és olajban kisütve, zazikivel tálalva. Finom volt. A ház kenyere viszont nem volt elég sós. Egy görög fehérbort (moschofilero) ittam hozzá, aminek az illata a zöld veltelinire emlékeztetett.

   Desszertként daktyla-t kértem. Ezt magyarra női ujjaknak lehetne fordítani... A kép magáért beszél!

   De azért képzeljünk el egy adag csörögefánkot diós töltettel, mézzel nyakon öntve. Na, kb. ilyen volt... Még szerencse, hogy járt hozzá egy kis gyümölcs is! (Ha egyszer úgy alakulna az életem és Ciprusra költöznék, akkor azonnal nyitnék egy rendes cukrászdát, és megpróbálnám meggyőzni a helyieket arról, hogy felejtsék el azt a balkáni hozzáállást, hogy az édesség az, ami tocsog a mézben.... Itt egy Rákóczi túróssal, egy zserbóval, Rigó Jancsival, de még egy közönséges piskótával is király lenne az ember!) Na, ennyit a kulináriákról, megyek gyakorlófeladatokat csinálni....