Amikor a nyár elején kiderült, hogy sikeres volt a pályázatunk és utazhatok, legott nekiestem a világhálónak repülőjegyet vásárolni. Kissé hideg zuhanyként ért a tény, hogy ez nem is olyan egyszerű. Mert bár nem a világ végére készülök, hanem csak egy uniós országba, de ez délen van, messze van és ráadásul utószezonban akarok menni... Szóval macera. Főleg, ha az extrém életvitelemhez (tanár...) akarom időzíteni az indulási / érkezési időpontokat... De sebaj, lehet menni átszállással is!

   Elsőrangú és olcsó (vajh' miért?) átszállásos jegyek vannak a hét minden napján, Tel-Aviv-on keresztül...

   Mivel minden évben két órán át magyarázom a végzősöknek az arab-izraeli háborúk rejtelmeit, erre azt mondtam, hogy soha! Inkább több átszállás! Ez is megoldható.... Így a végső verzió szerint Budapestről Athénba repülök, majd átszállok egy Larnakába tartó járatra. Vissza kissé izgalmasabb: Larnaka - Thesszaloniki - Belgrád - Budapest a nyerő útvonal. Voltaképpen ez az "ismerjük meg a Balkán repülőtereit" kalandtúra. Miért is ne? Ilyet még nem csináltam!

   Jöhet a tervezgetés, készülődés és aztán hajrá!

Ahogy egy jó sorozatnál / szappanoperánál illik, a sikeres első évad után érkezik a második!

Kalandra fel!

:-)

Jelszó: Munka után édes a pihenés!

Relatíve korai kelés után leadtam a szobámat, a portán leraktam a csomagomat, megreggeliztem, majd kezdetét vette a gozói kirándulás.

Busszal keresztülmentünk a szigeten (ez kb. azt jelentette, mintha a János kórháztól elmennénk Ferihegyre…), majd kompra szálltunk. 25 perces kompozás után felszálltunk egy másik buszra, amelyik körbe vitt minket a kisebb szigeten. Volt az úton geológia mindenféle fosszíliával, az egykori ’azur window’ hűlt helye, zarándoktemplom és a sziget fővárosa fellegvárral megkoronázva. Kellemes idő is volt mindehhez: se túl meleg, se túl hideg.

Az útitársaság a szokásos volt: a nyelviskolából látásból már ismertek és egy halom tinédzser szintén a nyelviskolából… Az egyikük szóba elegyedett velem, így megtudtam, hogy bajorok, és négy hétig vannak itt nyelvtanulás céljából. No comment!

Visszaérve a főszigetre, elmentem vacsorázni (zöldségkrémleves és máltai vegyessaláta egy kis helyi sörrel meglocsolva).

Majd felszedtem a csomagomat, és irány a reptér. Nem urizáltam (taxi, bolt, uber), hanem a tömegközlekedésre bíztam magamat… Hát, a helyi utastájékoztatási rendszer vetekszik a BKK futárral! Kiírják, hogy 10 perc múlva jön a busz, fokozatosan csökken a várakozási idő, majd 5 percnél eltűnik a kiírás. 8 perc múlva a megállót nem érintve mégis jön… Végül azért kijutottam a reptérre! 😊

Már csak azt kell kivárni, hogy becsekkolhassak és beszállhassak… Utána meg hazaszállhassak!

Az utolsó nap az iskolában…

Reggeli előtt elugrottam a postára, befejezni a tegnapi történetet. Elég lehetetlen feladattal terheltem a Máltai Állami Postát: a világ végére (Európa…) kívántam képeslapot küldeni… A bácsi nem is tudott egy-egy bélyeget adni, hanem kettőt-kettőt kellett felragasztanom minden lapra. Majd, az épület elé kifáradni, és bedobni a postaládába… Éljen és virágozzon sokáig a hollós cég!

A nap első fele a szokásosan telt: beszélgetéssel kezdtünk: ki mit csinált tegnap délután és este majd jött egy hangzó anyag, majd egy kis nyelvtan (a jövő idő). Azután ebéd előtt és után előadást kellett tartanunk. Ezt már tegnap megtudtuk, így volt időnk készülni. Elvben 2-5 perces előadást kellett prezentálnunk, lehetőleg a hallgatóság bevonásával. A négy versenyző négy nagyon különböző stílusú és hosszúságú produkciót nyújtott. A tanárnéni mindegyikünk nyelvi hibáit utólag javította. Az enyémben alig talált hibát!

Némi tűnődés után a BMRG alapítási történetét és okát mondtam el, bevonva a hallgatóságot is a 4K angol megfelelőjeként a 4C kitalálásába. Kettőre rájöttek! A tanárnéni megdicsért, hogy rövid volt, követhető és frappáns. (Jó vicc… próbálna meg nem ilyen lenni az ember mondjuk a …-ben…)

A tanteremben digitális tábla (a történelem szaktanterembe nem kérek ilyet!) volt, de kívülről nem lehetett rácsatlakozni. Így az angol billentyűzeten izgalmas volt rákeresni az iskolaalapítók képére… (Nota bene, az iskola honlapján csak üres link található a történetünkről – de ennek így is van több mint 20 000 megtekintése!)

A nap végén röviden értékeltük a hetet, és kaptunk egy-egy certificat-t a tanfolyam elvégzéséről. Rólam azt mondta, hogy ahhoz képest, hogy mennyire nem beszéltem az elején, rengeteget fejlődtem. Én is így érzem! Azaz érdemes volt rászánni ezt a hetet az ittlétre!

Délután idegenvezetéssel Rabat-ot és Mdina-t néztük meg. Ez utóbbi volt eredetileg Málta fővárosa Valetta megalapításáig, azaz a lovagok megérkezéséig. Szerencsére a keddi idegenvezető volt velünk, aki nagyon szépen és egyszerűen beszélt angolul. „Civilben” nyugdíjas tanár…

Vacsorára fokhagymás nyúl volt, pirított krumplival és helyi vörösborral.

Az egyik órán előkerültek az iskolai kifejezések. Ennek kapcsán kiderült, hogy Németországban és Írországban is durva tanárhiány van, jóllehet a helyzetük messze jobb, mint mifelénk. Az egyik csoporttárs egy szakiskolában tanít. Náluk egy erdész tanítja a természettudományos tárgyakat, mert nincs más, ő meg tanult valami ilyesmit annakidején, és vállalta… A németeknél több száz iskolának nincs igazgatója, mert senki nem vállalja a feladatot…

Mivel erősen az előző évezredben születtem, az ismerőseimnek képeslapokat szoktam küldeni a külföldi útjaimról. Most is így tettem. Reggel megpróbáltam feladni a lapjaimat. A trafikban persze nincs bélyeg, menjek a postára. A postán nem lehet kártyával fizetni… (A fagylaltosnál, a pizzásnál lehet… Éljen a digitalizáció!) Amikor ebédszünetben a posta felé kerültem, már zárva volt. Csak délelőtt van nyitva… Ezek után nem fogom a Magyar Postát szidni!

Délután Valetta kikötője környékére vittek minket, ahol 3 pici város van egymás hegyén-hátán, két erőd közé bepasszírozva. Ez volt mindig a kis hajók kikötője, mert ez a legvédettebb a sok öböl közül. A Földközi-tengeren áprilistól októberig lehet hajózni, utána a vitorlások korában téli pihenőre kellett menniük. Felrémlett nekem Pál apostol története… A kisvárosok egyébként az 1700-as évek elején épültek ki, ennek megfelelő stílusban. Szemben Valettával és az iskola környékével, itt kevés a turista. Cserébe laknak helyiek is, akiknek van magánéletük, boltba járnak, beülnek a kiskosmába… Életszerű környék volt!

Estére a vendéglő mai leveséből ettem (ez zöldségkérm leves volt, alapvetően sütőtök alappal) és máltai raviolit rendeltem. Ez utóbbi túróval töltött, sajttal és paradicsomszósszal tálalják. Meglepő módon nem volt nagyon fűszeres. A helyi sauvignon blanc viszont kellő mértékben az volt…

Érdekes ez az ország! Elvben a katolikus vallás az államvallás. Ennek ellenére ma, november 1-én, munkanap volt… Az ország területe kb. 60%-a Budapest területének, és félmillióan laknak itt. Ehhez jön kb. 2,5-3 millió turista évente… Idén miattam egyel több!

A címként idézet Mark Twain novella jutott ma eszembe az órám alatt. Ugyanis a szerző eme jeles műben azon élcelődik, hogy a német nyelv megtanulásának egyetlen jó eleme az, hogy van pár szó (pl. a Schlag, vagy a Zug) melynek a jelentése egyenként három oldal a szótárban. Így, ha megakad a kezdő németes, akkor egy Schlag, vagy Zug biztosan jó lesz a mondatába… Ha mégse, akkor… – ezt olvassa el mindenki az eredetiben! 😊 Ezek után ma a go, have, get használatáról tanultunk…

Az órák után bebuszoztam Valettába, hogy megnézzem a Szent János katedrálist belülről. Mivel kaptunk diákigazolványt, diákjegyet vehettem! – Na, ilyen is régen esett meg velem… De így is 12 €-ba fájt… De messzemenően megérte! Azért tudtak valamit ezek a lovagok, meg Caravaggio se volt kezdő…

Amikor este visszaértem a kisvárosunkba kerestem egy olasz vendéglőt, mert az előző napok máltai húsos kajája után egy kis egyszerű, könnyed, diétás spagettira vágytam. Borból pohárnyi adagot csak szicíliaiból tudtak hozni (nero davola…). Mivel egy húszast azért nem akartam rászánni egy egész üvegre, meg sok is lett volna, ennél maradtam. A kaja is ideális választásnak bizonyult!

Csoportunk összetétele ismét változott. Most bővültünk, egy német hölggyel lettünk gazdagabbak, aki erősen kezdő szinten van. Az önbizalmamat legyezgette, hogy amikor az igék jelen idejű alakjaiból egy kahoot-os játékot csinált a tanárunk, akkor második lettem!

A két jelenidő után tovább bonyolítottuk a helyzetet egy múltidővel is… Az a fránya angol nyelv…

Délután volt az első közösségi program: idegenvezetős városnézés a fővárosban, Valettában. Érdekes és tanulságos volt. Holnap délután nem lesz semmi közös program, így visszamegyek és megpróbálok megnézni pár dolgot, amit az idegenvezető ajánlott.

Az utolsó látnivalókét a Viktória korabeli vásárcsarnokot néztük meg, ahol a helyi kajákról is beszélt. Az egyiket, a tonhalas szendvicset ki is próbáltam, mint egy előételt… Ezt egy speciális karika alakú kenyérből készítik. Olyan, mintha egy előző évezredbeli óriáskiflit töltenének meg, de barnább a kenyér. Meglepően laktató volt, így a vacsorát helyi folyékony kenyérrel váltottam ki…

Na, ma elkezdődött a hóhér akasztása! 3 darab 1,5 órás óra egymás után, 20, illetve 30 perc szünettel…

A tanárom egy korombeli ír hölgy. A csoportban az első szünetig két bajor és két magyar volt. A szünetben az egyik bajor megszökött, mert túl kezdők voltunk neki… Így a modern kiscsoportos foglalkozásra és a hatásfokra nem lehet panasz a folytatásban! A bemutatkozások után belemerültünk az élelmiszerek, főzés és étkezés rejtelmeibe, valamint a különféle foglalkozásokba.

Az első óráknak máris meg lett a haszna: kijavítottam egy angol helyesírási hibát a blogon… 😊

A délután ma szabad volt, és szerencse, hogy tegnap fürödtem a tengerben, mert mára elromlott az idő. Csak 24 fok van, és felhős az ég…

Vacsorára újabb máltai specialitás következett: bragioli. Ez kb. olyan, mintha egy rendes fasírtot vékony marhahússzeletbe csavarnánk és fűszeresen megsütnénk olajban, és zöldséggel együtt tálalnánk. Ezúttal egy kis helyi vörös borral öntöztem meg.

Az óraátállítás miatt bőven kialudhattam magamat. Majd vasárnap lévén elmentem a tegnap kinézett templomba (1958 és 1978 között építették neoromán stílusban…). Itt a máltai nyelv szépségével is megismerkedhettem… Hát… ez a föníciai nyelvből alakult ki erős arab, és angol hatással, megfűszerezve egy kis olasszal… Köszi! A görögből, héberből és latinból eredő egyházi kifejezéseket értettem… Ja, és az Allah kifejezést… De a relatíve nagy templomban elég sokan voltak, és minden korosztályból. Ilyet régen láttam a Kárpát-medencén kívül…

Folytatásképpen bebuszoztam a fővárosba, megnézni a Régészeti Múzeumot. Érdekes volt, jó sok neolitikus és bronzkori emlékkel.

Ugyanakkor a rómaiakkal és későbbiekkel már nem törődnek, azok nem szerepeltek a kiállításokon…. Persze jó pár ötletem lenne, hogy hogyan lehetne jobbá tenni a kiállítást. (Pl. be kéne kapcsolni a lámpákat a kiállított tárgyak mellett… - de ez szakmai elfogultság részemről!)

A múzeum után sétáltam kicsit a városban, majd hazabuszoztam, kiegészítve újabb szituációs gyakorlattal. Valami miatt lezárták az utat, így egy megállóval a célállomás előtt a busz visszafordult. Az etiópnak kinéző buszsofőr ezt el is magyarázta angolul nekünk. Nekem is.  Aha…

Mivel 26 fok volt napközben és még tartott a délután is, elmentem fürödni egyet a tengerbe…

Vacsorára újabb máltai specialitás következett: a fenek. Ez vörösborban fokhagymával megfőzött nyulat jelent, zöldségkörettel. Mellé egy kis máltai fehér bor illett…

Miután kellőképpen kialudtam magamat, lementem reggelizni az épületben lévő vendéglőbe. (A szállás árában benne van a reggeli.) Előbb viszont el kellett kérnem a portás nénitől a kajajegyemet. Egyben megragadtam az alkalmat, és jeleztem neki, hogy a vécétartály nem működik rendesen, és csak kevés víz jön belőle. (Mondja bárki, hogy nem nyelvgyakorlás céljából érkeztem! Van itt szituációs gyakorlat bőven!)

Reggeli után, mivel a nyelviskola nem árulta még el, hogy milyen délutáni programjaink lesznek, elmentem egy olyan extra helyre, ami biztosan nem lesz benne: a Szent Pál öbölbe. Oda, ahol annakidején az apostol hajótörést szenvedett. Nagy barátom, azaz a két oo-betűs rendszer segítségével gyorsan megszerveztem az utazást, ami relatíve egyszerű volt. Két sarokkal odébbról indult a busz. Persze a másik oldalról, mint ami logikus lenne… Elég sokan voltak, de én még éppen felfértem. A söfőr ugyanis csak korlátozott számban engedett felszállni, a busz megengedett utaslétszámára odafigyelt…

Jót túráztam, megnéztem mindent, amit lehetett a neolitikumtól Pál apostolon keresztül a második világháborúig.

Hazaérve lezuhanyoztam, majd átmentem a szomszéd településre vacsorázni. Közben megnéztem egy érdekességet, kerestem egy vasárnap működő templomot és még meg is vacsoráztam. Ezúttal egy máltai pizzát ettem. Ez kevésbé volt paradicsomos, volt benne bőven sajt és érett olívabogyót is adtak hozzá.

Itt még virágoznak a növények.... A háttérben a sziget, ahol megfeneklett az Apostol hajója...