Az előre tervezett módon tanárt váltottunk. Egy idősebb hölgyet kaptunk, aki step by step halad, a tankönyvet követve, feladatról feladatra, elkalandozások és csapongás nélkül. Csupán néha ábrándozik el egy-egy érdekes információn. Ez is hatékony módszer...

   A tanítás után nem vitettem vissza magamat a hotelba, hanem buszra szálltam a suli előtt és elmentem megnézni az Archaeológiai Múzeumot, ahová ingyen mehettem be (ma ilyen napjuk volt...). Érdekes volt, és szépen kiegészíti mindazt, amit Amathousz-ban láttam.  Ugyanakkor itt is az a hozzáállás, hogy a római birodalom bukásával vége a történelemnek.... Szakmai szemmel nézve a múzeum azért inkább a XIX. századi stílust követi, mint a XXI századit, bár a kiállítás nem volt rossz.

   Utána hazabuszoztam házi feladatot csinálni, mert holnap be kell mutatnom a sulit.... Az egyenanyagot (köszönet a készítőknek!) a saját képemre és hasonlatosságomra formáltam, és holnap jöhet a bemutató! Apropó buszozás! Néhány szó a közlekedésről: Limassol, elvben az ország legnagyobb városa, ennek megfelelő közlekedési (busz) hálózattal, függetlenül attól, hogy a két o betűs kolléga ezt nem veszi tudomásul. Digitális jegyet lehet előre venni, amit csak oda kell érinteni a készülékhez a sofőrnél, de 2 €-ért a buszon is adnak jegyet. Az első ajtós felszállás kötelező! A buszok között a legkülönféle állapotúak vannak. A legrozogábbak olyan made in China King Long buszok, amiket az ezredforduló környékén az egyik Volán alvállalkozó szabadított rá a budai agglomeráció lakóira. A járatsűrűség változó. Amiket én használtam, ott 10-15 perc volt a norma. A helyiek ismerik az udvariasságot, és a rászorulóknak átadják/felajánlják a helyüket. A belvárosban elvben van egy olyan jellegű utastájékoztató rendszer mint nálunk, de nem láttam működő kijelzőjét... A sofőrök elég vadul vezetnek, és ha az ember nem csipkedi magát, akkor bezárja az ajtót az orra előtt. De a busz után szaladókat sokszor megvárják! A megállók elég sűrűn vannak. A sofőrök is sokfélék (van köztük bevándorló is). Volt dolgom olyannal is, aki megkérdezte, hogy biztos, hogy arra akarok-e menni - mert a turisták a másik irányt szokták választani (de nem a régész-turisták! :-) )

   Vacsorára pastourmát ettem skordaliával és tzatzikivel. A pastourma marhából készült kolbászka kisütve, fűszerezve, hagymával és petrezselyemmel meghintve. A kolbász kifejezés nem egészen korrekt, mert nincs sem füstölve, sem érlelve. Igazából a bél csak összetartja a nem nagyon fűszerezett húst. A skordalia hasonlít a krumplipüréhez, de ezt fűszerezik és olíva olajjal készítik. Az extraság a bor volt: egy deci commandaria-t ittam, desszertként. Az több szempontból a mi tokaji aszúnkhoz hasonlít, de ugyanakkor nagyon más is... A történetét lásd itt! Van benne valami, hogy az istenek ajándéka! A tanárnőnk hívta fel a figyelmet ma erre az ínyencségre, és volt is a vendéglőben. Persze a reputációm tovább növekedett, amikor ilyet rendeltem....