A hajnali óraátállításnak hála nem csak sokat aludhattam, hanem a karórámat se kellett a helyi időhöz igazítani. Elhúzva a függönyt ragyogó kék ég, és hét ágra sütő nap fogadott.

   Miután rendbeszedtem magamat, jött egy kedélyes felspécizett kontinentális reggeli: sajt, tükörtojás, paradicsom. A specialitást a kétféle olajbogyó jelentette. Azután -vasárnap lévén- kalács csokikrémmel. A kalács inkább kuglóf volt, a csokikrém mezei nutella.... Volt még kis méretű sajtos corissant is (nagyon kicsi...) és kisméretű túróscsiga. Minimális mennyiségű túróval, ráadásul sós változatban.... A narancslé eszetlenül híg. Inkább szörp...

   Azt már előre elterveztem, hogy bemegyek in the town. Még otthon megkérdeztem nagy barátomat, a két o betűst, hogy mit javasol. Semmit. Nincs rá adata.... Húha! Lementem a térképről!!!! És ehhez nem is kellett Fekete-Afrikába, vagy a polinéziai szigetekre mennem! Limassol már majdnem a világ vége! Mivel a barátom térképe pár száz méterre jelzett egy buszmegállót, még este megkérdeztem, a portást, hogy mi a helyzet a public transfer-rel. Persze van, csak figyeljek, mert a másik oldalon közlekednek.... A reggeli portástól egyéb részleteket is megtudtam: jegyet a buszon kell venni, only chas, és negyedóránként megy. Úgy tűnik, minden OK! Az is volt.

   Első állomás, hogy tökéletes legyen a képzavar: St. Catharine curch. Eljöttem ide, egy görög nyelvű országba azért, hogy angolul tanuljak, és a full ortodox környezetbe elmegyek egy latin nyelvű szentmisére, egy katolikus templomba.... De biztos lehet még fokozni ezt! Mivel az igeliturgia angolul volt, a nyelvgyakorlásra sem lehetett panasz... Az csak hab a tortán, hogy az evangélium Bartímeus története volt. Az indulás előtt, pénteken az osztályomnak ezt a jelenetet is el kellett játszania... 

 Barnus mint Jézus, Zóra mint tömeg, István mint Bartímeus...

   Utána, mivel a régészeti múzeum vasárnap zárva tart, elmentem megnézni a helyi várat. Ezt eredetileg a keresztesek építették, így volt benne egy gótikus kápolna is. De később sokszor átépítették...

   Késődélután kipróbáltam a hotel pool-ját, ha már van.

   A nyelviskola (és ez a tanulság rovatba írandó) tegnap, amikor utaztam, vagy ma hajnalban a nyakamba öntött egy halom anyagot. A beutazási tudnivalóktól kezdve szószedeten és nyelvtani összefoglalón át feladatokig. És megírták, hogy milyen egész napos programot ajánlanak mára.... Nem lenn egy utolsó dolog, ha ezeket előre és egyben lehetne tudni....

   Este, naplemente után egy kicsivel, kisétáltam a plázsra, majd beültem egy árfekvésileg elfogadható görög vendéglőbe. (Nota bene: a helyiek számára a két Ciprus létével a Kárpát-medencei helyzet tökéletesen érthető...) Itt egy Soutzoukakia bárányt ettem, ami fűszeres paradicsomszószban levő darált bárányhúst jelentett. Erősen fűszeres volt, így kifejezetten finom volt. A pincértől megtudtam, hogy chili van bene. Persze messze elmaradt egy rendes szegedi halászlé erejétől, de azért markáns volt! Az étlap segítségével pedig megtanultam, hogy az apróbetű is fontos, és mit jelent a without sedes kifejezés... Nem baj, legközelebb eszem a helyben sütött kenyérből is! Ebben a vendéglőben csak helyi borok vannak, így egy finom 13,5%-os Tsiakkas Porfiros vörösbort ittam (ennek a nevéből legalább az egyik szót ki tudtam mondani...). Elég markáns, erős vörösbornak bizonyult.

   Desszertként egy shiamishi következett. Ez nyomokban a túróstáskára emlékeztetett, de nem leveles tésztából volt, és hiányzott belőle a mazsola és mikor méretű volt. De cserébe finom volt!