A mai nap békés, átlagos napnak indult és végre minden nagy extrától mentesnek is bizonyult. Az iskolában a present simple és a present continous közötti különbséget gyakoroltuk. Délután közösségi programként egy kávézói beszélgetés volt a régi kikötő közelében a parti sétányon. Érdekes társaság jött össze: egy orosz csaj, egy prágai orvos, egy cseh banki alkalmazott, egy szlovák hölgy és egy Olaszországban élő cseh hölgy, valamint Helén, aki a következő két napban a tanárom lesz. 

   Mivel reggel bedöglött a telefontöltőm kábele, egy ilyet is vennem kellett, mert okostelefon nélkül nem lehet létezni a mai világban... Illetve nehéz.... (A diákjaimat csókoltatom!) A belvárosi buszmegálló közelében meg is leltem a megfelelő boltot. Ekkor fogalmaztam meg magamban, hogy sokmindent láttam, de könyvesboltot még nem. :-( 

   Pár szó az országról: kinézetre átlagos mediterrán ország, a szokásos dolgokkal: szemét hegyek (reggel a teraszról a következő jelenetet nézhettem végig: a hotel dolgozói kigurították a szemetest, hogy beleöntsék a kukába. De mivel az tele volt, fogták, és mellé borították ki az egészet...), gyér növényzet, nagyon vegyes lakosság (négy emberből egy távol-keleti, egy fekete bőrű, a maradék két fehérből az egyik orosz - főleg itt Limassolban), üdülők és helyiek vegyesen. Ami elképesztő, az az építkezések mennyisége. Egymás hegyén-hátán újabb és újabb épületeket húznak fel. A szobámmal szembeni telken is folyik az építkezés, reggel éppen betont öntöttek (mivel nem raktak bele vasat, szerintem "csak" szerelő beton, nem aljzatbeton...). Szerencsére ennek szilárdulnia kell, tehát amíg itt leszek, csend lesz reggelente... Pár telekkel odébb a tizensokadik emeletnél tartanak egy ovális épületnél. A másik irányban áll egy most elkészült "dream tower". Közben vannak félkész és félbehagyott, meg lassan lepukkanó épületek is rogyásig. Az új épületeke esetében a tervezők -úgy tűnik- az összes őrült ötletüket korlátozás nélkül megvalósíthatják. Dominál a beton és az üveg (és belül a légkondi...) Számomra eszement helyekre is építkeznek: az autópálya (kb. mint az M1-M7 közös bevezetője) mellé húznak fel egy (több) új lakó és irodaházat. A hotel mellett áll egy "régi" lakópark, lehet vagy 15 éves. A lakások egy része a főútra néz, de kilátása nincs, mert az út és a tenger között van egy 4-5 emeletes házsor. A hátsó lakások a mi hotelunk medencéjére néz - és laknak benne.... Az ablakom előtt van pár villa, köztük el- és kiadó is. Nem rosszak ránézésre, de ezen a zajos helyen ki vesz villát? És persze kilátás sincs, mert ott a hotel... Az újabb házak esetében a kilátás kérdését úgy oldják meg, hogy nagyon magasra építik őket. Ezzel a mögöttük lévő épületek kilátását is elveszik....

az álomtorony és lakópark "exkluzív" kilátással....

a villanegyed az épülő toronyházzal

   Érdekes volt, amit az idősebb tanárnőnk mondott: ma Cipruson minden a pénzről szól. Így a korábbi Ciprusnak már nyoma sincs... Ennek a gondolatnak a jegyében ismét a görög vendéglőbe mentem vacsorázni (annyira törzsvendégnek tartanak, hogy a "mama" extra desszertet hozott nekem.... - egyébként egy idős házaspár a fiával működteti a vendéglőt), és a hely szelleméhez igazodva halat rendeltem... Méghozzá tengeri sügért. Plusz kenyér, zöldség és természetesen fehér bor (xynesteri nevezetű). Ez utóbbi nem volt nagyon extra.