Miután kellőképpen kialudtam magamat, lementem reggelizni az épületben lévő vendéglőbe. (A szállás árában benne van a reggeli.) Előbb viszont el kellett kérnem a portás nénitől a kajajegyemet. Egyben megragadtam az alkalmat, és jeleztem neki, hogy a vécétartály nem működik rendesen, és csak kevés víz jön belőle. (Mondja bárki, hogy nem nyelvgyakorlás céljából érkeztem! Van itt szituációs gyakorlat bőven!)

Reggeli után, mivel a nyelviskola nem árulta még el, hogy milyen délutáni programjaink lesznek, elmentem egy olyan extra helyre, ami biztosan nem lesz benne: a Szent Pál öbölbe. Oda, ahol annakidején az apostol hajótörést szenvedett. Nagy barátom, azaz a két oo-betűs rendszer segítségével gyorsan megszerveztem az utazást, ami relatíve egyszerű volt. Két sarokkal odébbról indult a busz. Persze a másik oldalról, mint ami logikus lenne… Elég sokan voltak, de én még éppen felfértem. A söfőr ugyanis csak korlátozott számban engedett felszállni, a busz megengedett utaslétszámára odafigyelt…

Jót túráztam, megnéztem mindent, amit lehetett a neolitikumtól Pál apostolon keresztül a második világháborúig.

Hazaérve lezuhanyoztam, majd átmentem a szomszéd településre vacsorázni. Közben megnéztem egy érdekességet, kerestem egy vasárnap működő templomot és még meg is vacsoráztam. Ezúttal egy máltai pizzát ettem. Ez kevésbé volt paradicsomos, volt benne bőven sajt és érett olívabogyót is adtak hozzá.

Itt még virágoznak a növények.... A háttérben a sziget, ahol megfeneklett az Apostol hajója...