Az egyik órán előkerültek az iskolai kifejezések. Ennek kapcsán kiderült, hogy Németországban és Írországban is durva tanárhiány van, jóllehet a helyzetük messze jobb, mint mifelénk. Az egyik csoporttárs egy szakiskolában tanít. Náluk egy erdész tanítja a természettudományos tárgyakat, mert nincs más, ő meg tanult valami ilyesmit annakidején, és vállalta… A németeknél több száz iskolának nincs igazgatója, mert senki nem vállalja a feladatot…

Mivel erősen az előző évezredben születtem, az ismerőseimnek képeslapokat szoktam küldeni a külföldi útjaimról. Most is így tettem. Reggel megpróbáltam feladni a lapjaimat. A trafikban persze nincs bélyeg, menjek a postára. A postán nem lehet kártyával fizetni… (A fagylaltosnál, a pizzásnál lehet… Éljen a digitalizáció!) Amikor ebédszünetben a posta felé kerültem, már zárva volt. Csak délelőtt van nyitva… Ezek után nem fogom a Magyar Postát szidni!

Délután Valetta kikötője környékére vittek minket, ahol 3 pici város van egymás hegyén-hátán, két erőd közé bepasszírozva. Ez volt mindig a kis hajók kikötője, mert ez a legvédettebb a sok öböl közül. A Földközi-tengeren áprilistól októberig lehet hajózni, utána a vitorlások korában téli pihenőre kellett menniük. Felrémlett nekem Pál apostol története… A kisvárosok egyébként az 1700-as évek elején épültek ki, ennek megfelelő stílusban. Szemben Valettával és az iskola környékével, itt kevés a turista. Cserébe laknak helyiek is, akiknek van magánéletük, boltba járnak, beülnek a kiskosmába… Életszerű környék volt!

Estére a vendéglő mai leveséből ettem (ez zöldségkérm leves volt, alapvetően sütőtök alappal) és máltai raviolit rendeltem. Ez utóbbi túróval töltött, sajttal és paradicsomszósszal tálalják. Meglepő módon nem volt nagyon fűszeres. A helyi sauvignon blanc viszont kellő mértékben az volt…