Jelszó: Munka után édes a pihenés!

Relatíve korai kelés után leadtam a szobámat, a portán leraktam a csomagomat, megreggeliztem, majd kezdetét vette a gozói kirándulás.

Busszal keresztülmentünk a szigeten (ez kb. azt jelentette, mintha a János kórháztól elmennénk Ferihegyre…), majd kompra szálltunk. 25 perces kompozás után felszálltunk egy másik buszra, amelyik körbe vitt minket a kisebb szigeten. Volt az úton geológia mindenféle fosszíliával, az egykori ’azur window’ hűlt helye, zarándoktemplom és a sziget fővárosa fellegvárral megkoronázva. Kellemes idő is volt mindehhez: se túl meleg, se túl hideg.

Az útitársaság a szokásos volt: a nyelviskolából látásból már ismertek és egy halom tinédzser szintén a nyelviskolából… Az egyikük szóba elegyedett velem, így megtudtam, hogy bajorok, és négy hétig vannak itt nyelvtanulás céljából. No comment!

Visszaérve a főszigetre, elmentem vacsorázni (zöldségkrémleves és máltai vegyessaláta egy kis helyi sörrel meglocsolva).

Majd felszedtem a csomagomat, és irány a reptér. Nem urizáltam (taxi, bolt, uber), hanem a tömegközlekedésre bíztam magamat… Hát, a helyi utastájékoztatási rendszer vetekszik a BKK futárral! Kiírják, hogy 10 perc múlva jön a busz, fokozatosan csökken a várakozási idő, majd 5 percnél eltűnik a kiírás. 8 perc múlva a megállót nem érintve mégis jön… Végül azért kijutottam a reptérre! 😊

Már csak azt kell kivárni, hogy becsekkolhassak és beszállhassak… Utána meg hazaszállhassak!